A fénykép a Kézirattár gyűjteményében található.
A fényképhez tartozó nyomtatvány szövege: Magyar Nemzeti Muzeum Orsz. Széchenyi Könyvtára. Az önéletrajz külön lapon.
Születési év: 1875.
Születési hely: Dorog, Esztergom-megye
Állás (méltóság): ny. rendk. követ és meghatalm. minister
Főbb életrajzi adatok: (l. a csatolt curriculum vitae-t)
Sajátkezű aláírás: Drasche-Lázár Alfréd
14496
A kép mérete a másodlagos hordozó nélkül: 120 x 187 mm
A Kecskeméti utca 19. alatti Strelisky-fiókot ebben az időszakban Halmi Béla vezette.
Az önéletrajz szövege:
Drasche-Lázár Alfréd, (thordai), nyug. rendk. követ és megh. minister, iró, 1875.ben született Dorogon, Esztergom-megyében. A bécsi Teréziánumban nevelkedett. Nehány évi aktiv katonai szolgálat után Budapesten elvégezte egyetemi tanulmányait. 1900-ban a m. kir. ministerelnökséghez neveztetvén ki segédfogalmazónak, 1903-ban a közös külügyministeriumba került, ahol diplomaciai oklevelet nyert. De csakhamar visszakivánkozott a hazai levegőbe, mire 1906-ban a m. kir. pénzügyministeriumba helyeztetett át, ahol titkári minőségben szolgált Wekerle mellett, aki 1908-ban ismét átvitte a ministerelnökségbe. Itt 1918-ig, főleg a Tisza-kormány alatt, mint a minisztertanács jegyzője, az elnöki és a sajtó-osztály vezetője működött. A magyar külügyministerium felállitásakor Drasche-Lázárt bizták meg e ministerium megszervezésével, de a bolsevizmus kitörésével otthagyta az állását és vidéken bujdosott, mig a rend helyreálltával ujból őt bizták meg államtitkári minőségben a külügyministerium megszervezésével, amelyet rövid ideig önállóan is vezetett. 1920-ban rendk. követ és meghatalm. minister lett, 1922-ben pedig kérte nyugdijaztatását és ez alkalomból megkapta a II. fizetési osztály jellegét. Azóta - amellett, hogy számos vállalatnál elnöki, illetve alelnöki minőségben közgazdasági tevékenységet fejt ki - egészen az irásnak szenteli magát.
Mint iró először 1905-ben lépett, mint tárcairó a nyilvánosság elé, de már 1909-ben "Viharos mult" c. vigjátékával aratott Pozsonyban nagy sikert. 1917-ben jelent meg "Tüzpróba" cimü nagysikerü regénye, amely még ugyanazon évben filmen, 1920-ban pedig szinmü alakjában is a Magyar Szinházban szinre került. "Boldogság" cimü és 1918-ban a Vigszinházban szinrekerült darabján kivül azóta főleg a regényirásra adta magát. Nevezetesebb regényei, a Tüzpróbán kivül: "Az az átkozott pénz" (1917, Athenaeum), "Enyém vagy!" (1918, Franklin), Tüzkereszt (1919, Franklin), "Éva kis keze" (1920, Franklin), "Cicisbeo" (1921, Franklin), "Tied az élet" (1923, Franklin), "Tegnap és ma" (1925, Franklin), és "Holnapután" (1926, Franklin).