Megjegyzés:
„A Kodály-módszer: a Faragó tanár pajtás, ha elszúrod a nótát, a csattogtatóval nagyot sóz a fejedre. Adott esetben a kezedre. A zenék az általunk zengett Biciniák voltak.
Se egy lemezjátszó, se más.
Anyámnak elvei voltak abban az ügyben, hogy egy kisfiúnak az iskolán kívül mivel kell még foglalkoznia. Talán tízéves lehettem, amikor megvettük az első operabérletünket, úgy emlékszem, talán százhatvan forint volt. Kaptam persze Állatkert- és standbérletet, beíratást dr. Langer Norbertné könyvtárába. Jártunk színházba, láttuk A kertész kutyáját talán 1949-ben Bajorral, a Bánk bánt Somlay Artúrral 51-ben. Az Opera fénykorát élte. Mindenki, akarta, nem akarta, itthon maradt. Székely Mihály, Svéd Sándor, Orosz Júlia. Takács Paula 1947-es Turandotját nem felejthetem. Persze, Nemzeti Múzeum, Szépművészeti, a Nemzeti Szalonban a Szovjet képzőművészet kiállítás 1949-ben…
Janáček Szimfoniettája és a Budavári voltak az első lemezeim. Máig naponta hallgatok két-három óra „nehéz zenét”, teljesen eklektikusan. Egy zenész mondta valamikor valakinek valamiért, hogy a zeneszerző kétféle zenét ír, egyfajtát a szakmának,
egyet a publikumnak. Én abszolút publikum vagyok. Szóval, mondjuk Purcell Indián királynőjétől Goldmark Sába királynőjéig a királyok, azután hercegek, grófok, a Lakmétól a Kékszakállúig (van vagy hat felvétel), szakmák, a gyöngyhalásztól karmelita apácáig. Kedvencek? Pege Alit nagyon szerettem, de mert nem vagyok dzsessz-rajongó, rákapatott Dittersdorfra. Sztravinszkij, az nagyon-nagyon, pláne amióta megkaptam Moszkvában a hatvanas években az ottani lemezét, meg még dedikált is nekem egy fotót Pesten, amit véletlenül én csináltam róla… Azért volt bennem némi távolságtartás a madzag-zenével, pár nehéz óra a repetitív, minimál, szeriális zene táján… óvatos lettem. Egyszer, kétszer, háromszor, nem tudom, hányszor kaptam lemezeket Láng Istvántól, hallgattam, hallgattam, míg egyszer kinyílt ez a zene. Elkezdtem a tárgyfotó-sorozataimat, és egy idő múlva ideges lettem, ha nem szól munka közben a Láng. Nem mert szól, mert nem szól. Talán még a török mevlevi zene, az talán tud segíteni."
Féner Tamás Attributált portrék című kiállítása. 2B Galéria, Budapest, 2021. 10. 13 – 11. 12.
