Megjegyzés:
„»A fotográfiát eddig a pontig mind az alkotói, mind a teoretikusai igyekeztek új és autonóm művészeti ágként elkülöníteni, és bár ezek az igyekezetek szükségszerűen azóta elvéreztek, még ma is komoly visszatetszést tud kelteni az a kijelentés, hogy a fotográfia nem művészet. Márpedig nem az.«
Cserna-Szabó Endre egy, javarészt Beke László írásaira támaszkodó tanulmányában jut erre a lehet, hogy meghökkentő következtetésre, amivel teljesen egyetértek, azzal a meghagyással, hogy hogy is fogalmazzam? Modernista, avantgárd fényképhasználat nem fotográfia viszont művészet, a fotográfia, in sich, nem művészet. A fotográfia ugyanúgy eszközként használja a fényképezést, mint a képzőművészet, de míg a művészeti fotóhasználat az aktuális képzőművészeti gondolkodásra reflektál, addig a fotográfia a világra, sokszor a legenigmatikusabb összefüggésekben.
Az első írás, amire Beke munkáiból emlékszem egy, az Acta-ból separatumként megjelent dolgozat volt a fotó vedutákról, Beke értette a fotográfia „nembeli sajátosságát”.
Felvételiztem a Színművészetire, operatőr szakon. A „Valahol Európában”-t kellett elemezni. Miközben izzadva írtunk, a terem végében egy asztalon ült barátnőivel Törőcsik, jól szórakoztak. Én azonban már a közismereti vizsgán elhasaltam, Szöllősiné Raffaello Bolsenai miséjéből vetített egy részletet. Fogalmam sem volt róla, mi a csuda az. Amikor már néhány éve Végvári mester vezetése alatt próbáltam bestoppolni ismereteim lyukas zokniját, esett le a tantusz. Hogy a felvételin épp az apródot láthattam a Bolsenaiból, arra Vatikánban, a Stanzákat bámulva jöttem rá. Vetíthette volna egy másik Stanzából a börtön ablakrácsát is.
Nemhogy nem tanultunk a gimnáziumban művészettörténetet, tankönyv sem volt. A Dombi-féle művészettörténet 1958-ban jelent meg, derék, XIX. századi szemléletű munka. A kétkötetes Alpatov-féle 1965-ben. Végvárinak megvolt a szövege már 1962-ben magyarul, stencilezve, de ugyanúgy nem ajánlotta, mint a középiskolás szintű Dombit. Végvárinál – a könyvtárban kollokváltatott – bármelyik könyvet lehetett használni, mely nem magyarul íródott. Beke tankönyve 2002-ben jelent meg, címe: Műalkotások elemzése. Irigyeltem, akik erre támaszkodva ismerkedtek meg a vizuális művészetekkel. Talán még meg is érthették, miről van szó. Talán."
Féner Tamás Attributált portrék című kiállítása. 2B Galéria, Budapest, 2021. 10. 13 – 11. 12.
Felhasználási lehetőségek:
© HUNGART 2026 – A kép magáncélra letölthető. Minden további felhasználás, amely nem magáncélú, jogdíjfizetési kötelezettséget vonhat maga után. Kérjük, hogy az engedély beszerzése érdekében keresse meg a HUNGART-ot, s a további felhasználások során is minden esetben jelölje meg a kép forrását (OSZK Történeti Fénykép- és Interjútár). Kérjük, hogy nagyobb felbontású kép igénylése esetén vegye fel a kapcsolatot kollégáinkkal a
fenykeptar [kukac] oszk [pont] hu e-mail-címen.
