Megjegyzés:
„A Képzőművészeti Főiskolán Mesternek szólítják a tanárokat. Majd mindnek volt beceneve: Van Gőgh ki lehetett más, mint Bernáth Aurél, Giccsfalusi Stréber, na nem kell magyarázni. A Nemzet Locsogánya szeretve tisztelt mesterem, Végvári Lajos.
Barcsay Jenőt nemcsak a főiskolán, a városban is Nyenyőnek hívták. Szeretet volt ebben, meg még valami.
A Nemzeti Színház – még a Hevesi Sándor, leánykori nevén Izabella téri – épületébe szánt mozaik kartonján dolgozott a Főiskolán. A szűk helyen hatalmasnak tűnt a 1400 × 2850-es pittkréta rajz. Még állvány is állt előtte, amire fel lehetett lépni. Sokkal később tudatosítottam: nem a rajz volt nagy, a Nyenyő kicsi.
Magányos, nehezen megnyíló ember, sohasem házasodott. A barátság jele, hogy meghívott a szentendrei házába, Szentendre, Zenta utca 10. Régi parasztház, csak az üvegfalas műtermet építtette. Az örökösök becsületére: a házat újítatták, de a műterem, Nyenyő erdélyi bútorai, maradtak. Elég korán állítottam be, épp egy parasztasszony hozta a reggelijét. Ne haragudj, csak egyet rendeltem. Az asszony takarítani kezdett, a kertbe menekültünk. Délben, asszony, egy másik, egy ebéd stb. Jenő bácsi, miért egy másik asszony? A reggeli nem tudott volna akár ebédet is?
Jaj, ha egész nap itt marad, még beszélgetnem kellett volna vele… és ebben nem volt semmi gőg, egyszerűen nem igényelte. Adódott, hogy a Határcsárdába mentünk, az volt a legközelebb a Zenta utcához. Igazán nagyvonalú vendéglátó volt.
Téli délután mentem fel hozzá, abban a házban lakott, ahol Kodály. Csatakos, rút idő. Ülj le, mutatott egy erdélyi festett ládára az előszobában. Hozott egy rongyot, letérdelt előttem, törölgetni kezdte a cipőmet. Mint Jézus a tanítványokét, mondta, és különben is, felmondott a takarítónőm. Adott a sokadik kiadásban megjelent Művészeti anatómiájából, szép dedikálással. Persze, orosz nyelvűt. Gondolom, nem merte másnak…
Mikulás előtti este, újságíróklub. Vacsorázni mentünk. Belépett Barcsay: oda ülhetek? Persze, Jenő bácsi, mind nagyon örülünk neked. Sári lányom is boldogan üvöltött: megjött a Mikulás! Szegény Jenő bácsi! Tudta, miért nem nősül…"
Féner Tamás Attributált portrék című kiállítása. 2B Galéria, Budapest, 2021. 10. 13 – 11. 12.
