A fénykép a Kézirattár gyűjteményében található.
A fényképhez kézzel írott életrajz tartozik, Dr. Harmos Sándor által jegyezve:

Dr. Bánóczi József
a Magyar Tudománys Akademia lev. tagja, egyetemi c. ny. rk. tanár, az Országos izr. tanítóképző intézet igazgatója

született 1849. július 4-én Herenden. Ő váltig Szentgált (Veszprém vm.) vallotta szülőföldjének, mert Herend németajkú község. Bánóczi lelkének magyarsága, magyar nyelvének törzsökös volta valóban szentgáli eredetű. A népiskolát mindkét helyen járta. Szülei Szentgálon kis falusi kereskedők voltak, de a természettől nemesi levelet kaptak. Bánóczi lelki egyensúlya, egész valójának szép nyugalma, komoly és lelkes életfelfogása családi életének nevelő hatásából származott. Anyjától kaphatta közvetetlenségét, kiáradó temperamentumát, szíve jóságát, emberszeretetét és elragadó lelki tevékenységét.
Életküzdelmeit ez könnyítette meg. A gimnázium I-IV. osztályát Veszprémben a piaristáknál végezte, szegény fiú módra. 1864-ben ősszel jött fel Budapestre az V. ker. állami gimnáziumba. Családi nevét (Weisz) egy veszprémi piarista tanára nevére magyarosította Bánóczira: tiszteletből és szeretetből. Budapesti tanárai közül Bartal Antal, Veress Ignácz, de elsősorban Riedl Szende volt rá nagy művelő hatással.
A kiegyezés évében nyerte el az érettségi bizonyítványt. Az 1867/68-as tanévben a Pázmány Péter Tudomány Egyetem hallgatója. Horváth Cyrill bölcseleti előadásait hallgatta leginkább. 1869-71-ben Bécsben tölt három egyetemi évet; egyet a philosophiai, kettőt az orvosi facultáson. Már ekkor kitűnően beszélt és írt (a napilapokba) németül. Tollával tartotta el magát a császárvárosban. 1871. júl. 22-én tanári oklevelet nyert Budapesten, [mégpedig a mathematikából és phisikából] (áthúzva).
Következett a német-francia-angolországi tanulmányút. 1871 (1/2 év) Berlinben. 1872 (1/2 év) Göttinga. 1873 (1 év) Lipcse. 1874 (1 év) Párizs, London. Fr. Paulsennel Berlinben szoros barátságot kötött. Mindketten Kant-tanulmánnyal kezdték meg bölcseleti tudományos működésüket.
Toldy Ferenc ajánlására állami ösztöndíj tette lehetővé ezt a hosszú külföldi tanulmányutat, mely igen eredményes volt. Göttingában tanított akkor élte virágjában Lotze, aki ez időben kétségtelenül Németországnak legnagyobb élő philosophusa volt. Lipcsében Ziller, a híres pedagogus filozofiai konzervatoriumában vett részt Bánóczi. Itt szerzi meg doktori oklevelét Kant tér és időelméletéről szóló értekezésével. Párizsban mindenekelőtt Taine előadásai említendők az École des beaux-arts-ban. Bánóczi esthetikai egyéniségének kifejlődésére nagy hatással volt Bécsben Zimmermann, a herbartista esthetikus, Göttingában Lotze, Párizsban Taine. Hazatérte után még nagyobb hatással volt rá Szarvas Gábor. Bánóczi szorgalmas dolgozótársa lett a Nyelvőrnek és Szarvas Gábor buzdítására fogamzott meg benne az a gondolat, hogy az Akadémia pályakérdésére megírta Révai életrajzát.
Ekkor már kenyérkereső állásban van, miután 1874 ben rövidlátása miatt a katonaságtól elbocsátották. 1875-ben póttanár a VIII. ker. reáliskolában. 1876. ugyanott segédtanár, 1877 segédtanár a rabbiszemináriumban s ugyanebben az évben egyetemi magántanárságot ér el, 1878-ban rendes tanár a rabbiszemináriumban.
Révaija megnyerte az akadémiai jutalmat és 1879-ben megjelent a M. T. A. Könyvkiadóvállalatában.
Ez a mű egyszerre hírnevet szerzett neki tudományos irodalmunkban. Az akadémia csakhamar megválasztotta l. tagjának és a Kisfaludy-Társaság megbízta Kisfaludy Károly életrajzának megírásával. E mű első kötete 1882-ben, második 1883-ban jelent meg.
1883 január 21 én kötött házasságot Leipniker Szidóniával (szül. 1863. április 27. Budapesten, akivel 43 éven át, halála napjáig boldog családi életet élt és aki két fiú és egy leánygyermekkel ajándékozta meg, akik mindhárman lateiner pályán működnek.
Irodalmi működése nagy sikerei után i három irányú: nyelvtörténeti, irodalomtörténeti és bölcselettörténeti. Alapvető dolgozata "A bölcselet magyar nyelve" Szarvas Gábor folyóiratának 5. 6. 7. 8. 11. kötetében jelent meg és mint Emlékeiben vallja, mindvégig Szarvas Gábor legszűkebb baráti köréhez tartozott, és a legtöbb, amit Szarvas életében Bánóczi írt, a Nyelvőrben jelent meg.
1880 óta Alexander Bernáttal együtt szerkesztette a Filozófiai Irók Tárát, melynek számára Kant: A tiszta ész kritikáját és Schopenhauert fordította. Az akademia megbízásából Lewes: A philosophia történetét még 1876-78 és Burckhardt: A renaissance-kori műveltség Olaszországban (1895-96). Itt említjük meg akademiai emlékbeszédét Greguss Ágost fölött (1889).
Irodalomtörténeti működése azonkívül, hogy a Magyar Könyvtárnak és a Remekírók Könyvtárának munkatársa volt, főleg izraelita felekezetének közművelődését szolgálta. Erre állása is praedestinálta; ugyanis 1887-től haláláig az Országos izraelita tanítóképző intézet igazgatója volt.
Már 1884-1891 ig szerkesztette a Magyar Zsidó Szemlét Bacher Vilmossal és 1896- haláláig szerkesztette az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyveit és gondozta kiadványait, mint a Társulat illustris titkára. E kiadványok a magyar nemzeti irodalmat is gazdagították. Így a többek fordította Szentírás és a Guttmann Mihály és Harmos Sándor szövegkritikájával és tanulmányával kiadott Péchi Simon Szombatos imakönyve.
Kisebb dolgozatai, iskolai értesítői szintén nagy szellemének és igen gondos stílusának, kitűnő magyar nyelvérzékének jelességeit örökítik meg. A nagy felsőbbséget az anyag áttekintésében, megelevenítésében és formálásában.
Több mint ötvenéves tanári működés után, melyet áldásossá tett szellemének egy egész életen át gyarapított ereje, olthatatlan tudásszomja, miután nemzedékeken át [...] és tanítókat nevelt felekezetének, meghalt a magyar szellem e szerény, buzgó, tisztalelkű munkása 1926 november 20 án Bpesten, és a felekezet, a hatóságok és tudományos területek méltó tiszteletadója mellett 1926 november 22-én helyeztetett örök nyugalomba.

Az adatokért felel:
Dr. Harmos Sándor
tanár, Budapest
VIII. Rökk Szilárd u. 26.

A kép mérete a másodlagos hordozó nélkül: 124x182 mm.
A Kecskeméti utca 19. alatti Strelisky-fiókot ebben az időszakban Halmi Béla vezette.